3. Fejezet

-     Hurrá! És mi lesz a vacsi? – Fordult felém. Leguggoltam hozzá, és a karjaimba vontam.

-       Nem tudom. Mit szeretnél?

-       Hm… legyen, mondjuk… rántott hús!

-       Oké, akkor az lesz. – Elengedtem, had szaladjon vissza játszani. Harryre néztem.

-       Akarsz segíteni?

-       Nekem megtiszteltetés. – És meghajolt a konyha közepén.

-       Rendben akkor gyere! Mondom, hogy mit csinálj! – Segített bepanírozni a húst, és néha, véletlenül összeért a kezünk. Ilyenkor csak mosolyogtam és próbáltam nem elájulni a közelségétől. Mikor ezzel is végeztünk, oda álltam a serpenyő elé, hogy kisüssem a húsokat. Amikor egy kettő már sült, Harry oda állt mögém és hátulról átölelve belepuszilt párszor a nyakamba, kezét pedig az enyémre tette. Még a lélegzetem is elállt. Csípőjét a fenekemnek nyomta, így éreztem, egyre nagyobbodó, büszkeségét.

-       Belle… - Suttogta, szinte lehelte a nyakamba – Akarlak, kívánlak, amióta csak megláttalak. – Hátra döntöttem a fejem a vállára így szabaddá vált számára a nyakam.

-       Ha-Harry… ne itt, ne most… é-épp vacsorát csinálunk… - Próbáltam emlékeztetni. Bár az agyam nagyon nehezen akart engedelmeskedni, de sikerült. Harry leállt. Vagyis majdnem.

-       Oké… egy feltétellel… ahogy haza jön Lou lelépünk… - Morogta a nyakamba.

-       Jó, benne vagyok.

Harry szemszöge:

Nem értem magam. Teljesen beindultam. De ez nem olyan volt, mint a többi egyéjszakás lányoknál, akik csak aktusra kellettek. Nem, ez mélyebbről jött. Ilyet nem éreztem azóta, hogy szakítottunk Szandrával, és ez megijesztett. De, Belle-lell nem akarok játszani. Úgy érzem, vele, hogy vele csakis többről lehet szó, mint egyéjszakás kaland. Végül valahogy a vacsora is elkészült, viszont Lou nem volt sehol. Lux azt mondta, hogy vacsira általában már itthon van. Így csak még idegesebb lettem. Aztán amikor már az asztalnál ülve ettünk, megszólalt a telefonom.

-       Szia, Harry! Lou vagyok!  Figyi, nagyon el vagyok havazva… Valószínű, hogy csak holnap reggel érek haza, de nem szeretném, ha Lux otthon lenne egyedül. Nem vigyáznál rá?

-       Persze, hogy vigyázok rá!

-       Azért téged kérlek, mert a dadus nem tudom, hogy elvállalná- e egész éjszakára. Ha zavar, el is küldheted.

-       Oké, - Bell-re néztem, aki mellettem ült. – majd megbeszéljük.

-       Köszönöm Harry! Jövök neked eggyel!

-       Oké, oké! Na, csak ügyesen! Puszi! – Letettem.

-       Mit mondott anya?

-       Azt, drágám, hogy Harry bácsi itt töltheti az éjszakát veled, amíg haza nem ér!

-       Hurrá! Akkor egész éjjel fent leszünk, ugye? És tévézünk, meg sok csokit eszünk és…

-       Héj! – Állítottam meg a felsorolásban. – Majd talán, egyszer beiktathatunk egy ilyen éjszakát is, anyukád engedélyével, de ha jól tudom, neked holnap oviba kell menned! Szóval időben-ágyban leszel. Rendicsek?

-       Rendicsek… - Morogta lehajtott fejjel.

Miután befejeztük a vacsit, Belle bepakolt a mosógépbe, majd lefektette Luxot, aki ugyan, masszívan próbált ellen állni, a fürdésnek, és a hívogató ágyikójának, végül nem sikerült neki. Aludt, mint a bunda. Belle leült mellém a kanapéra. Épp valami uncsi talk-shwo-t néztem. Éreztem a tekintetét magamon így felé fordultam. Kapott az alkalmon.

-       Mit kell megbeszélnünk? – Vizslatott kíváncsian.

-       Lou, azt mondta, hogy ha zavarsz, akkor nyugodtan elküldhetlek… csak hát… nem zavarsz… pont ellenkezőleg…