5. Fejezet

Harry szemszögéből:

Hát ez észveszejtő volt! Ez a lány gyönyörű, és minden, amit csináltunk hát az… hihetetlen! Ennyire jó, még Szandrával sem volt. Ha csak arra, gondolok, ahogy a szép kis szájával… vagy arra, hogy milyen kis aranyos volt az arca, amikor elment, újra merevedésem lesz. És most itt fekszik a karjaimban. Alszik. Megnyugtató, hallani a szuszogását. Én komolyan gondolom ezt a dolgot… remélem ő is. Azt hiszem, bele szerettem. Ez volt az utolsó gondolat, mielőtt elaludtam.

Reggel van. És ő még mindig a karjaimban fekszik és alszik. Alvás közben is gyönyörű. Mocorogni kezd felébredt.

Belle szemszögéből:

A karjaiban ébredtem. Esküszöm ennél jobb dolog nincs a világon. És az este? Hát az csodálatos volt. Mikor kinyitottam a szemem az ő két zöld szempárjával találtam szembe magam. Megcsókoltam.

-       Jó reggelt, babe. – Suttogta.

-       Jó reggelt, édes. – Válaszoltam és újból megcsókoltam, majd felkeltem, hogy felfedező körútra induljak megkeresni a ruháimat. Harry ugyanígy tett. Végül valahogy csak felöltöztünk.

-       Harry?

-       Hm?

-       Szerinted, Lou már itthon van?

-       Aha, de alszik, mint a bunda… remélem. Megnéznéd a telefonomon hány óra?

-       Persze. – A telefonja az éjjeliszekrényen volt. Megnyomtam egy gombot, hogy előadja a képernyő zárat, ám ekkor megakadt a szemem valamin. A képernyőzár hátterén. Egy lánnyal volt rajta, kézen fogva álltak és nagyon szerelmesnek látszottak. – Én hülye… - Szaladt ki a számon, mire Harry rögtön ott volt.

-       Harry! Ő ki? A barátnőd? Úristen! Tudtam! Tudtam, hogy ez az egész túl szép, hogy igaz legyen! – Ültem le az ágyra csalódottan.

-       Babe, ő nem a barátnőm. Igaz, hogy egy darabig együtt voltunk, de megcsalt, átvágott, kihasznált… a hátteret, meg elfelejtettem átállítani, de – Guggolt le hozzám. – most már lesz kire átállítanom. – Mosolygott majd magához húzott és szorosan megölelt.

-       Én… sajnálom. Csak tudod, már volt ilyennel dolgom, és… - Magyarázkodtam, de félbeszakított.

-       Hej! Semmi baj. – Kacsintott rám. – Na, gyere, lépjünk le. Hagyunk egy üzenetet az asztalon és mehetünk is. – Így is történt. Kocsiba ülve azon agyaltam vajon, komolyan gondolta-e amit mondott a háttérrel kapcsolatban és, hogy rám célzott-e? Tudom, semmiségnek tűnik, de mivel beleszerettem ez igenis nagydolognak számít. Mentünk egy darabig, majd megálltunk egy fehér ház előtt.

-       Isten hozta, hölgyem! – Segített ki a kocsiból.

-       Köszönöm. Aszta, szép ház. A tiéd?

-       Bezony! Na, gyere, vagy nincs kedved felfedezni? – Bementünk a házba. Minden szép volt és letisztult, de mégis stílusos és elegáns. Tétován megálltam, míg Harry lepakolta a cuccait. Majd amikor végzett oda lépett hozzám.

-       Figyelj! Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon kedvellek… sőt úgyis mondhatjuk, hogy beléd habarodtam. – Mondta és elpirult. Olyan cuki volt.

-       Harry! – Néztem mélyen a szemeibe. – Én is ugyanúgy érzek, mint te. – Elmosolyodott és megcsókolt.

-       Na, mit szeretnél csinálni?

-       Nem csinálunk egy grillpartit? Meghívhatnánk rá, a barátaidat is. Szívesen megismerném őket.

-       Rendben babe. Kívánságod, számomra parancs. – Magához húzott még egy csókért, majd elment telefonálni a haverjaival. Én eközben felfedeztem a hűtőt. Szerencsére találtam olyan húst a fagyasztóban amilyen kell a grillezéshez. Igazából nagyon nem tudtam mit kezdeni velük, mert azt sem tudtam hogyan pácoljam be őket vagy… be kell-e egyáltalán pácolni?

-       Harry!

-       Igen, babe? – Lépett be a konyhába. Eléggé meglepődött, ahogy egy tál hússal talált rám.

-       Segítenél? Nem tudom, mit kezdjek velük…

-       Hát, drágám az a nagy helyzet, hogy én sem. – Erre felnevettem. Hogy hogy lesz ebből, grillparti…- De, ha gondolod, áthívhatom Jamiet. Ő biztos tud rá valami jó pácot.

-       Milyen Jamiet?

-       Tudod, Jamie Oliver! – Leesett az állam. Oké tisztában voltam vele, hogy Harry híres meg minden, dehogy ennyire… Ez kicsit új volt számomra és ez feltűnt neki. – Mi van elvitte a cica a nyelved? – Kuncogott.

-       Nem csak… ez nekem új.

-       Ne aggódj, hamar megszokod. Oké akkor nézünk a netről egyet. – Végül egy vörösboros pácnál maradtunk, amit a steakhez ajánlottak.

-       Mikor jönnek a vendégek? – Kérdeztem, miután minden húst bepácoltunk.

-       Körülbelül – Csengettek. – Most! – Ajtót nyitottunk. Ott volt mindenki. Niall, Liam és Sophia, Louis (Sajnos ő már csak szólóban, Harrytől tudtam meg, hogy nem rég szakítottak Elenourral.) és Zayn Perrivel. Bár Hazz azt mondta kilépett, én még ugyanúgy meg akartam ismerni, mint a többieket.

-       Sziasztok! – Köszöntem nekik.

-       Srácok! Ő itt Belle. A barátnőm. – Mutatott be mindenkinek miután beljebb jöttek.

-       Áh, Belle! – Jött oda Niall és az átkarolt a nyakamnál. – Szóval te lennél az a híres lány, aki elcsavarta, ami nőcsábászunk fejét!  Hazza nagyon sokat mesélt ám rólad. – Itt elengedett, mert Harry közeledett felé azzal a szándékkal, hogy elhallgatassa. – Tudod, egyfolytában azt kellett hallgatnom Twitteren, hogy milyen szép a szemed, a hajad. Ja és, hogy eszméletlenül gyönyörű vagy! – Mondta, miközben Harry elől rohangált, fel-alá a lakásban.

-       Ne is törődj, velük ellesznek egy darabig. – Lépett oda hozzám Liam. – Örülök, hogy megismerhetlek.

-       Én is. – És sorban mindenki bemutatkozott.

-       Hé, nem azt mondtátok, hogy kaja is lesz? – kérdezte Louis.

-       Hm… érzed ezt az illatot! – Rontott a konyhába Niall amint megérezte a pác illatát. – Hagyjátok csak srácok, majd én kisütöm őket! – Megfogta a tál húst és kivonult velük a kertbe. Mi követtük. A kert egész tágas volt. Volt egy nagy asztal körülötte székekkel és pár napozó ágy is. Az asztal közepén egy nagy napernyő volt, így nem sütött a szemünkbe a nap. Niall már is kezelésbe vette a grill sütőt. Pár perc múlva már hallottuk is, ahogyan sercegtek rajta a húsok. Leültünk az asztalhoz. Sophiával kezdtem el beszélgetni, amikor újból csengettek. Harry épp Niallnek segített így gondoltam majd kinyitom én. Meglepetésemre egy lány állt az ajtó előtt.

-       Hát te meg ki a franc vagy? – Kérdezte „barátságosan”. Egy falatnyi pink miniszoknya volt rajta, egy fekete has pólóval és egy legalább húszcentis magas sarkúval.

-       Hm… Harry barátnője vagyok. – Feleltem zavartan. Még sosem voltam ilyen szituációban.

-       Na, azt kötve hiszem. – Ezzel engem félre lökve bejött a házba. Egyenesen a kertbe ment, én meg futottam utána.

-       Szerbusz, baby! – Köszönt be a többieknek. Síri csend fogatta a megjelenését.  Harry arca fal fehér lett. Niallre nézett, aki közvetlenül mellette állt.

-       Ez meg mi a fenét keres itt?!

Harry szemszögéből:

-       Nem… nem tudom, én… senki nem szólt neki, hogy lesz parti. –Dadogta Niall. Ott állt velem szemben a volt barátnőm Szandra. Az öltözékével sem hazudtolta meg önmagát.

-       Oh, te drága szőke ír manócska! Nekem nem kell külön szólni! Te kis butus! –Belle-re nézett majd rám. – Ezt meg hol sikerült összeszedned?

-       Belle, gyere ide, mellém oké? – Kértem. Oda jött mellém.

-       Ó, szóval Belle… hm, ez vicces! Akkor te vagy a szörnyeteg?

-       Most azonnal tűnj el a házamból. – Szóltam neki kimérten. Próbáltam uralkodni magamon.

-       Jaj, Harry hagyjuk már! E miatt a ribanc miatt vagy úgy oda? – Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Hogy meri, ribancnak nevezi?! Ráadásul ő?! Elegem lett. Megindultam felé. Dühös voltam nagyon dühös. A két vállánál fogva megemeltem és a falnak szorítottam, mire felszisszent.

-        Ne merészeld még egyszer leribancozni őt, te kurva! Az egyedüli ribanc ebben a házban jelenleg csak te vagy! - Jobban szemügyre vettem az arcát. Fehér volt, nem egészségesen fehér és rémült. Ja meg a fájdalomtól kicsit torz. – Oh, jaj! Csak nem fájdalmat okoztam?! – Még jobban a falhoz nyomtam. – Hát csak, hogy tudd! Nekem ennél tízszer jobban fájt, amikor megcsaltál, te ringyó!

-       Ha-Harry! Elég lesz… - Lépett oda hozzám óvatosan Liam. Engedtem, hogy elfehéredett ujjaimat lefejtse Szandra válláról, majd pár lépést hátrált velem. – Szandra. Az lenne a legjobb, ha most elmennél. – De Szandra sajnos nagyon hamar magához tért abból a pillanatnyi sokkból, amit okoztam neki, a kirohanásommal.

-       Liam! Elmész te a jó büdös picsába! Harry! Te meg hogy merészelsz így beszélni velem? – Indulatosan felém lépett és behúzott egyet. Au. Persze rögtön visszaütöttem volna, ha Liam nem fog le hátulról.

-       Hé, hé. Nyugi haver!

-       Nem nyugszom, meg amíg el nem tűnik a házamból! – Üvöltöttem torkaszakadtából. Zayn meg fogta Szandra karját és kivezette a házból. Liam végre elengedett. Bementem a házba és leültem az egyik székre az étkező asztalnál. Belle kerített jeget, amit a bal szememnél lévő lilás karikára tett. Néztem, ahogy aggódik. Ahogy próbál segíteni, kérdezgeti, hol fáj, mit csináljon. Rohadt szerencsés vagyok.

-       Harry… - Kezdte félénken. Tudtam, hogy mit szeretne kérdezni.

-       Ő volt, - Vágtam a szavába. – A volt barátnőm, akiről beszéltem. Vele vagyok azon a képen. Úgy hívják, hogy Szandra. – Belle hallgatott majd felém hajolt, megcsókolt.

-       Köszönöm. – Mondta, szinte suttogva. Látta rajtam, hogy nem értem. – Köszönöm, hogy kiálltál értem. Hogy megvédtél vele szemben. Tudod eddig nem sokan tették meg ugyan ezt. A volt barátom, Geoff sem. Pedig, mindig mondta, hogy szeret. – Nyeltem egyet.

-       És mi történt köztetek?

-       Hát, elég beképzelt volt és… egyszer… szóval nem védekeztünk. Terhes lettem. Elmondtam neki, erre csak engem hibáztatott, és elhagyott, mondván ez az én hibám, akkor birkózzak meg vele egyedül. Mert ő még nem akart gyereket. – Tátott szájjal hallgattam. Hogy mekkora egy tapló barom ez a Geoff! Belle arcán legördült egy könnycsepp. Oda hajoltam és letöröltem.

-       Sajnálom… és… mi lett a babával?

-       Elvetettem. Ezt láttam jónak. Mert nem akartam, hogy a gyerekem apa nélkül nőjön fel. – Oda húztam magamhoz és az ölembe ültettem, majd megcsókoltam.

-       Azt akarom, hogy tudd… én soha nem tennék ilyet. – Néztem mélyen a szemébe.

-       Szeretlek.

-       Én is szeretlek, babe. – És újra megcsókoltam. Ez a tény szörnyen, elszomorított. Itt egy fiatal csinos lány. Véletlenül megtörténik a baj, és a pasas egyszerűen lelép, őt hibáztatva. És a gyerek? Arról nem is beszélve. Hogy lehet ekkora görény valaki? Visszamentünk a többiekhez. Az est hátra lévő része nagyon jól telt. Ahogy láttam Belle is összebarátkozott a fiúkkal meg Sophiával és Perrivel. De valami nagyon nem tetszett. Szinte alig tudtam kitessékelni őket az ajtón, alig akartak elmenni, pedig már este tíz volt. Végül valahogy sikerült rábírnom őket a távozásra. Zayntől köszöntem el utoljára. Nem tetszett, ahogy nézett rám. A szeme tele volt aggodalommal. De nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget neki. Ahogy bezártam utánuk az ajtót, már csörgött is a telefonom.