- Hello,
Harry! Tudom, hogy most mentünk csak el, de nem lenne kedved Bellel az éjszakát
nálam tölteni? Nyugi nem akarok én semmit Belletől csak gondoltam jópofa dolog
lenne, mint tini korunkban. Kint sátoroznánk a kertben és néznénk a csillagokat
meg…
- Hé,
Niall! – Szakítottam félbe, nagy nehezen. – Ez kedves tőled, meg minden, de
majd valamikor máskor bepótoljuk, oké?
- Persze,
oké haver. De tudod a számom, ha meggondolnád magad. – Letettem.
- Ki
volt az? – Érdeklődött Belle.
- Csak
Niall. Azt mondta nagyon megkedvelt, és, hogy valamikor majd nála
sátorozhatnánk, így este, ha van kedved.
- Persze,
hogy van! Az tök király lenne! – Lelkesedett az ötletért. – Na, majd beszéld
meg vele, én most megyek fürdeni…
- Tudod,
hol van a fürdőszoba? – Kiáltottam utána.
- Nem,
de majd csak megtalálom! – Kiabált vissza valahonnan. Ezen csak mosolyogtam.
Majd újból megszólalt a telefonom.
- Igen?
– Szóltam bele fáradtan.
- Szia!
Figyi, nincs kedved nálam tölteni az éjszakát, Bellel? Tök jó lenne! Perri is
nagyon megkedvelte, meg minden...
- Zayn!
Mi ez a baromság?! Persze ott alszunk majd nálad is valamikor, meg Niallnél is,
meg kitudja talán még Liam is megkeres még ma ezzel a baromsággal! De tudod
mit? Nekem van egy sokkal jobb ötletem! Rendezzünk pizsi partit és fonjuk be
egymás haját! – Megálltam egy kicsit, majd higgadtabban folytattam. – Mi van ma
veletek srácok?
- Harry…
- Zayn hangja komor volt. Ez nem tetszett nagyon, de nagyon nem tetszett. És
megint előjött az az érzés, amikor elköszöntünk… hogy valami itt nagyon nincs
rendben. - Niall és én sem ok nélkül
hívtunk fel. Tudod, én vezettem ki Szandrát a házból. És akkor… mondott pár
dolgot. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, de Harry ilyeneket, még amikor
együtt voltatok és veszekedtetek sem mondott!
- Miért,
mit mondott?
- Valami
olyasmit, hogy bosszút akar állni rajtad… meg Bellen. Meg hogy rátok gyújtja az
egész házat…
- Jaj,
Zayn! Ezt tuti, hogy nem csinálná meg!
- Haver…
én, féltelek. Nem bízok abban a nőben. Nem normális! Hazza, kérlek…
- Zayn…
- Harry!
Ez a nő tönkre akar tenni! Olyanokat is hadovált, hogy kinyírja Bellet! Meg
téged! Tönkre akarja tenni a boldogságod!
- Zayn!
Nyugodj meg, oké? Nem lesz semmi baj! Nem hiszem, hogy komolyan ártani akarna
nekünk…
- Rendben…
de reggel azért hívj fel!
- Rendben.
Jó éjt!
- Jó
éjt, Hazz. – Letettem. Itt ma mindenki meg van kergülve? Sóhajtottam egyet, és
elindultam, hogy megkeressem Bellet. Balszerencsémre, nem vettem észre egy
fekete árnyat, ami az ablakból figyelt, majd pár perc múlva eltűnt.
Belle már ágyban volt, amikor
megtaláltam.
- Én
is letusolok rendben?
- Persze,
édes. De lehet, hogy addigra elalszom…
- Nem
baj, babe. – Oda mentem hozzá, megcsókoltam és bementem a fürdőbe.
Belle szemszögéből:
Harry már végzett a tusolással, oda bújt mellém,
lekapcsolta a villanyt és már aludtunk is. Vagyis én csak szerettem volna.
Baljós előérzetem volt. Kicsit fészkelődtem, meg forgolódtam, ami Harrynek is feltűnt.
- Babe,
jól vagy?
- Persze,
csak… nem is tudom… nyugtalan vagyok.
- De
hát miért? Szandra miatt? – Nézett mélyen a szemembe. Aprót bólintottam.
Mindent elmesélt. – Ne aggódj. Nem engedem, hogy bántson. Egy újjal sem fog
hozzád érni, amíg melletted vagyok, rendben?
- Rendben.
– Álomba zuhantam.
Harry szemszögéből:
Megébredtem. Ránéztem az órámra és negyed kilencet
mutatott. Durcásan beletúrtam a fejem a párnába. Majd megdermedtem. Belle nem
volt mellettem. Azonnal felkeltem.
- Belle!
– Üvöltöttem torkaszakadtából. – Belle? Hol vagy? – Közben leértem az emeletről.
- Itt
vagyok! Mit kell úgy üvöltözni? – Lépett ki a konyhából. Óriási kő esett le a
szívemről.
- Atyaég!
Gyere ide! – Oda jött és megölelt. – Azt hittem elrabolt…
- Dehogyis,
Harry! Ilyenre még ő sem lenne képes.
- Oké,
lehet, igazad van… de, ha esetleg megkeres, személyesen akkor fuss, ahogy csak
bírsz, ha meg rád ír, ne válaszolj neki és tiltsd le!
- Rendben,
ne aggódj már! – Nézett rám mosolyogva.
- Jól
van, tényleg egy kicsit, sok vagyok, tudom. Csak féltelek. – Adtam neki egy
puszit a homlokára. Ezután leült a kanapéra tévézni. – Azt hiszem, kapsz majd
egy gázsprayt… és egy mini hajó kürtöt is. – Belle erre felnevetett.
Belle szemszögéből:
Harry elment a boltba körülbelül öt perce. Én még mindig
valami bugyuta műsort bámultam, miközben szörfölgettem a Facebookon. Hirtelen
egy új chat ablak ugrott fel.
Szandra :
Én : Szia… Semmi baj.
Írtam vissza neki félve. Biztos, hogy Harry tényleg csak
túlreagálja az egészet, és ez a lány csak össze van zavarodva. Oké, hogy
megcsalta Harryt, de lehet, hogy azóta már megbánta és nem tudja, hogy közölje vele.
Szandra: És
amúgy, hogy vagy? Nem lenne kedved elmenni valamikor, mondjuk meginni egy
kávét, valahol?
|
|
Szandra: Oké, :) viszont, ne szólj erről Harrynek, mert biztos félre értené… Tuti azt mondaná,
hogy ártani akarok neked, miközben én csak barátkozni szeretnék… :(
Én: Rendben… hová menjünk?
Megsajnáltam? Kicsit… Naiv voltam? Nagyon… viszont hülye
nem. Tudtam, hogy ha el is megyek vele valahova, arról feltétlenül tájékoztatni
fogom Harryt. Utána még megírta, hogy ma délután négykor találkozzunk egy
Starbucksnál, közel Harry házához. Beleegyeztem.
Harry szemszögéből:
Épp egy kiskereskedésben voltam, bevásárló körúton,
amikor összefutottam, egy régi ismerősömmel, Nico Stuarttal. Egy régi ismerőse a bandának.
- Nico!
Hogy vagy, haver?
- Harry!
Jól, köszi, minden rendben. Mi van veled?
- Hát,
van egy lány…
- Ó,
csak nem?
- De…
és úgy néz ki ez most elég tartós kapcsolat lesz. – Közöltem vele mosolyogva.
- Gratulálok!
Nekem most nincs senkim. Kate-et kidobtam… megcsalt akis, luvnya…
- Oh,
sajnálom.
- Nem
kell. Na, lépek! Csaó!
- Szia!
– Kezet fogtunk és kiment a boltból. Ott kint még láttam, hogy telefonál
valakivel, majd elsétált. Közben én is összeszedtem a szükséges cuccokat,
fizettem és már indultam is haza.
Otthon, megebédeltünk, majd kiültünk a
teraszra az asztalhoz, egy-egy bögre kakaóval.
Belle szemszögéből:
Gondoltam, az lesz a legjobb, ha most
közlöm vele… igaz azt nem kell tudni, hogy kivel megyek. Elég csak annyi, hogy
mikor és hova.
- Harry!
Délutánra terveztél valamit?
- Nem,
miért?
- Mert
egy régi barátnőm itt van Londonban és találkozni szeretne velem. Ma délután
négykor.
- Oh,
remek. És hol?
- Tudod
itt a közeli Starbucksnál. Szerintem beülünk oda, beszélgetni.
- Rendben,
kicsim. De, azért – Nézett rám egy kicsit habozva. – hamar gyere haza oké?
- Persze!
Nincs miért aggódnod! – Felálltam adtam neki egy szájra puszit. – Na, megyek
készülődni.
Harry szemszögéből:
Megint ez az érzés…
Nyomasztó, rossz és kellemetlen érzés. Rossz előérzetem van ezzel a titokzatos
régi barátnővel kapcsolatban. Tárcsáztam.
- Halló,
itt Harry. Szeretnék kérni egy szívességet.
Belle szemszögéből:
Letusoltam, felöltöztem,
raktam el egy kis pénzt meg a telefonomat és lementem az emeletről. Harry éppen
akkor fejezett be egy telefonbeszélgetést.
- Kész
vagyok! Hogy festek?
- Gyönyörű
vagy! – Ölelt meg. Nyomott egy puszit a homlokomra. – De, vigyázz magadra,
rendben?
- Persze.
Na, indulok, különben soha nem érek oda! – Megcsókoltam és kiléptem a bejárati
ajtón. Nagyon jó idő volt. A nap melegen sütött, langyos szellő fújdogált.
Elindultam a Starbucks felé. Csak pár saroknyira volt. Hamarosan észre is
vettem Szandrát. Kedvesen mosolygott, sőt még integetett is. Nyoma sem volt az
arcán annak a fintoroknak és a dühnek, mint tegnap. Egy ujjatlan, szinte már
trikónak mondható, top, egy csőfarmer és egy bokacsizma volt rajta. Azon
tűnődtem, hogy most nem magas sarkú van rajta, kicsit furcsálltam is amikor,
egy tompa ütést éreztem a fejemen. Lábaim megadták magukat, összeestem.
Elájultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése